Nagykároly megválasztott polgármestere Kovács Jenő vállalkozó, aki az Új Demokrácia Párt képviselője, aki Reiszler János /RMDSZ / ellenében győzött. Szatmárnémetiben Horea Andreco lett a polgármester, Riedl Rudolfra 27 ezren szavaztak, 6 ezerrel többen, mint az első fordulóban. Amennyiben az első menetben szavaztak volna rá ennyien, ő lehetett volna a város polgármestere. Kézdivásárhelyen Szigethy István független jelölt /1995-ben még a város RMDSZ-elnöke volt/ lett a polgármester /Záróra rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./
1996. június 29.
Csíkszeredán jún. 26-án kezdődött a Régizene Fesztivál. Elsőként a Csíkszeredai Régizene Együttes lépett színre, őket követte a bukaresti Lyceum Consort, akik magyar zsolozsma-részleteket énekeltek, a budapesti Musica Historica után a szentendrei Kecskés Együttes zárta az első napot. Jún. 27-én többek között a bögözi Schola Cantorum lép fel. /Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 27./ Jún. 28-án reneszánsz táncház zárta a napot. Jún. 29-én a fellépők között van a brassói Cantus Serenus, a baróti Kájoni Consort, a kolozsvári Corvineum és Amaryllis, valamint a nagykárolyi Collegium együttes. Jún. 30-án a gyergyószárhegyi kastélyban lép fel több együttes, ezzel zárul a fesztivál. /Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29./
1996. július 3.
Nagykárolyban élt Fényi István költő, akinek negyedik kötete, az Égi város /Pietas Keresztény Egyesület, Nagykároly, 1996/ című verseskötete halála után jelent meg. A nagykárolyi hetilapban olvashatunk szeretettel írt recenziót a könyvről. /Nagykároly és Vidéke, júl. 3. - III. évf. 27. sz. -felelős szerkesztő: Végh Balázs Béla/ Fényi István /Kaplony, 1919. jan. 10. - Nagykároly, 1994. szept./ a magyar irodalom tanára volt Nagykárolyban.
1996. július 3.
Cáfolhatók-e a Funar polgármester utasítására Kolozsváron a volt Biasini Szálló falára felvésett állítás, hogy az 1848-as szabadságharcban 40 ezer románt megöltek, kérdezte Nagy Ernő dr. Egyed Ákos történészről. Igen, cáfolhatók, válaszolta. Avram Iancu Bécsben el akarta érni azokat az ígéreteket, amelyeket a császári udvar, mint szövetségeseknek, kilátásba helyezett. Gyorsan összeállítottak egy iratot, 1849 decemberében. Ebben az időben pontos statisztikai felmérés nem készülhetett. Az irat 35-40 ezer román áldozatot említ, mondván: 8-10 ezer a román harctereken esett el. "Van Erdélyben 2400 román falu, s mindenikből elvittek és elpusztítottak 10 vagy 20 embert." Ez eleve képtelen állítás, de nem is volt 2400 román falu. /Nagykároly és Vidéke, júl. 3./
1996. július 3.
Nagykárolyban júl. 7-én lesz régizene-koncert. A házigazda a nagykárolyi Collegium együttes lesz, fellép az Amaryllis reneszánsz táncegyüttes Kolozsvárról és Lőrinczi György lantos Marosvásárhelyről. /Nagykároly és Vidéke, júl. 3./
1996. július 14.
Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, valamint a tasnádi Vas Márton Anyanyelvápoló Kör júl. 15-20 között partiumi anyanyelvápoló jutalomtábort szervez a Nagykároly melletti Gencsen. A falu református lelkészét, Bátori Gyulát jó szervezőnek ismerik. Vas Zoltán orvos, a tasnádi kör elnöke szervezői munkája is hozzájárult ahhoz, hogy 45 gyermek és 15 kísérő érkezhessen a táborba. A tanulók az Aranka György nyelvművelő verseny helyezettjei. A tanulók magyarországi /Deme László, Kerekes Barnabás, stb./ és hazai /Bura László, Kónya László, Zsigmond Győző és Tapodi Zsuzsa/ előadásait hallhatják. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 15./
1996. július 25.
1994 tavaszán a nagykárolyiak a II. Mátyás-napok rendezvényein in memoriam Babrik József-műsorral léptek föl. Deák Endre emlékezett a jóbarátra, fájdalmasan korai halála negyedszázados évfordulóján. Babrik József az európai és az erdélyi 15-17. századi régizene kutatása és korhű megszólaltatása terén nagy eredményeket ért el, hatására alakult meg több régizene-együttes. Babrik emlékét Erdély legrégebbi régizene együttesének vezetője, Deák Endre ápolja, aki a nagykárolyi reneszánsz ünnepségek idején megalakította a Bakfart Bálint Társaságot. A társaság a régizenét, hangsúlyozottan a lantkutatást végzi, a lantzenészek pártfogásával. A nagykárolyi Collegium együttes sikeresen működik, hasonlóan az Amaryllis együttes, felléptek a csíkszeredai régizene-fesztiválon. /László Bakk Anikó: In memoriam Babrik József. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./
1996. augusztus 4.
A református világtalálkozóhoz kapcsolódó ünnepség keretében aug. 5-én Nagykárolyban, szülővárosában, a templomkertben leleplezték Károli Gáspárnak, a Biblia fordítójának szobrát. A félalakos szobor Deák Árpád fiatal marosvásárhelyi szobrász alkotása. Márkus Endre lelkipásztor 1993-ban kezdeményezte, hogy állítsanak szobrot a város nagy szülöttjének, nemcsak reformátusok, hanem katolikusok, sőt ortodoxok is adakoztak, a legnagyobb segítséget a gönci testvérgyülekezet adta. A szoboravató ünnepségen többek között Szilágyi Ferenc, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem dékánja, Beraru Ioan ortodox és Opris Gheorghe görög katolikus pap mondott beszédet, Kovács Jenő polgármester az ittmaradást szorgalmazta, Nagy László helybeli tanár pedig könyvet írt erre az alkalomra Károli Gáspárról. /Romániai Magyar Szó (Bukarest, aug. 8./
1996. augusztus 16.
Szatmár megye a megyei tanács vezetését a Demokratikus Konvenció és az RMDSZ együttműködésével alakította ki. Járai Ernő jogász, nagykárolyi tanácsos indítványát elfogadták /egyedül a kormánypárti tanácsos szavazott ellene/, ennek értelmében a jövőben a megye határozatait magyarul is kiadják, hasonlóképpen Szatmárnémeti városi tanácsának közérdekű határozatait. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./
1996. augusztus 4.
A református világtalálkozóhoz kapcsolódó ünnepség keretében aug. 5-én Nagykárolyban, szülővárosában, a templomkertben leleplezték Károli Gáspárnak, a Biblia fordítójának szobrát. A félalakos szobor Deák Árpád fiatal marosvásárhelyi szobrász alkotása. Márkus Endre lelkipásztor 1993-ban kezdeményezte, hogy állítsanak szobrot a város nagy szülöttjének, nemcsak reformátusok, hanem katolikusok, sőt ortodoxok is adakoztak, a legnagyobb segítséget a gönci testvérgyülekezet adta. A szoboravató ünnepségen többek között Szilágyi Ferenc, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem dékánja, Beraru Ioan ortodox és Opris Gheorghe görög katolikus pap mondott beszédet, Kovács Jenő polgármester az ittmaradást szorgalmazta, Nagy László helybeli tanár pedig könyvet írt erre az alkalomra Károli Gáspárról. /Romániai Magyar Szó (Bukarest, aug. 8./
1996. szeptember 18.
Túljutott a 100. számán a nemrég újraindult Nagykároly és Vidéke hetilap, kétezer példányban. A nyolcoldalas újság fizetett szerkesztők segítsége nélkül lát napvilágot. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./
1996. október 8.
1993 tavaszán Nagykároly tanácsa úgy döntött, hogy az egykori Szent László Konviktus épületét a frissen alakult római katolikus szeminárium /röviden: katolikus gimnázium/ rendelkezésére bocsátja. Megegyeztek az épületet ruharaktárnak használó katonasággal, hogy csereépületet kapnak, ezért ürítsék ki az épületet. Azóta évek teltek el, de a katonaság nem távozott az épületből. /Nem mennek a katonák! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./
1996. október 24.
Nagykárolyban okt. 12-én Reizer Pál szatmári római katolikus püspök szentelte fel a Fatimai Szűzanya tiszteletére emelt új templomot, melyet Günthner Tibor szatmárnémeti építész tervezett. A templom öt év alatt épült föl. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./
1996. december 11.
A budapesti Balázs Ferenc Intézet 1994-ben történt megalapítása óta - az egyetemes magyar társadalomkutatás történetében elsőként - végez reprezentatív mintákon megvalósított összehasonlító szociológiai kutatásokat a határon túli magyarság körében. Munkatársai négy társadalomkutató műhely /TM/ keretei között végzik az adatgyűjtést. Ezek: Stúdium TM - Nagykároly /Románia/, Spectator TM - Szepsi /Szlovákia/, Spektrum TM - Beregszász /Ukrajna/ és Sensor TM - Ada /Jugoszlávia/. Az alapítási elvekről, az eddigi eredményekről, a folyó kutatásokról dr. Dobos Ferenc kutatási igazgató számolt be a vele készült interjúban. Felismerték, hogy a kárpát-medencei kisebbségben élő magyarságról eddig nem készült a közösséget teljes mértékben lefedő szociológiai felmérés. Kellően megalapozott és átfogó szociológiai kutatások híján nem beszélhetünk a kisebbségi magyarság értékrendjét tekintve az ismeretek /önismeret/ csaknem teljes hiányáról beszélhetünk, állapította meg. Az intézetet az Interetnica Alapítvány hozta létre, amely komoly áldozatot vállalt az intézeti struktúrák megteremtése érdekében. A kutatások finanszírozását támogatja a Pro Professione Alapítvány, az Illyés Közalapítvány, a most folyó asszimilációs kutatásuk költségeihez a Művelődési és Közoktatási Minisztérium is hozzájárul. A felsorolt határon túli társadalomkutatási műhelyekkel szerződéses viszonyban állnak, melynek az a lényege, hogy a magyarság egészére kiterjedő kérdezőbiztosi hálózatot működtetnek. A négy országban összesen 100-150 együttműködő vállal áldozatos /az 1994-es árakon megfizetett/ munkát. A helyi kutatásszervezők a következők: Sorbán Angéla /Nagykároly/, Jasztrebinácz János és Mirnics Károly /Ada/, Kovács Elemér /Beregszász/, Lampl Zsuzsanna és Gyurgyík László /Pozsony/. - Befejezett és - reményeik szerint - változatlan formában hamarosan megismételt, tehát időbeli összehasonlítást is lehetővé tevő értékrendkutatásaik a kisebbségi lét alapproblémáit vizsgálták. - Eddigi kutatásaik egyik legfőbb tapasztalata, hogy a határon túli magyar közösségek autonóm entitásként vannak jelen régiónk társadalmi és politikai életében. A kisebbségi magyarság közel azonos stratégiák mentén szervezi életét és próbál választ adni a folyamatos kihívásokra. A vizsgált közösségek értékrendjüket tekintve képesek azonos minőségként megjelenni mind a többségi nemzet, mind az anyaország viszonylatában. A megkérdezettek döntő többsége csupán a közösség fennmaradását elősegítő külső elemeket kész befogadni/integrálni. Ez az oka annak, hogy egyik közösség sem hajlamos a sajátjától eltérő anyaországi értékrend mechanikus átvételére. Emiatt nem találkoztak sehol a magyarországihoz hasonló mértékű baloldali értékrend /nosztalgiák/ meglétével. - Néhány szórványterületet leszámítva beolvadási tendenciákat nem regisztráltak. Mindegyik magyar közösség az eredeti identitást megőrizni kívánó túlélési stratégia mellett tette le a garast. - Erdélyi felmérésük legfőbb tapasztalata: a megkérdezettek értékrendjét a hagyományos értékek dominanciája jellemzi. Mindez nem jelenti a megrekedt, "beszűkült" kategóriát, a modernizálódással szemben nyitottak. Az erdélyi magyar értékrend lényegét érintő áltudományos tendenciák tehát felülvizsgálatra szorulnak. - A Balázs Ferenc Intézet munkájáról a Magyarság és Európa című kisebbségtudományi folyóirat hasábjain, a kisebbségi magyar lapokban és az elektronikus csatornákon keresztül már hírt adtak magukról. - Jelenleg az asszimilációt vizsgálják. Először az anyanyelvhasználat, valamint a nemzetiségi oktatás helyzetének feltérképezését tűzték célul. /Szakáts Mara: Mitikus porondon. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 4. folyt.: dec. 11./
1998. január 13.
Nagykároly tanácsa tavalyi nov. 17-i ülésén arról döntött, hogy a város 28 utcája új nevet kapjon, olvasható Boros Ernő tudósításában. A román nacionalista sajtó felháborítónak tartotta, hogy az új elnevezések között magyar utcanevek is voltak. Az 1992-es népszámlálálás szerint a városnak több mint 50 %-át magyarok és svábok lakják, ennek ellenére Nagykároly 157 utcájából 137 román és csak 18 magyar, továbbá 2 német nevű. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./
1998. január 22.
Egyetlen szervezet vagy hivatal sem tesz annyit Szatmár megyében a cigánygyermekek felkarolásáért, mint a római katolikus egyház keretében működő Caritas. Vezetőjének, Schupler Tibor atyának már-már szenvedélye a velük való törődés. Évek óta kiválóan működik Erdődön és Nagykárolyban a cigányóvoda, a csedregi és túrterebesi romagyerekek iskola előtti oktatása. A Caritas segítségével szakképzett nevelők tanítják a gyermekeket. A Caritas segítségével óvodahálózat létesül, Sárközújlakon és Szakaszon az elmúlt napokban indult be 20-20 gyermekkel, Petén február elsejétől. /Sike Lajos: Program cigánygyermekekért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./
1998. március 8.
Febr. 13-án rendezték meg Szatmárnémetiben a VIII. Ökumenikus Kórustalálkozót. Gutmann Mihály tanár, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke mondta a bevezetőt. A városban működő Kölcsey Kör, személy szerint Muzsnay Árpád buzgalmának köszönhetően évente megismétlődik ez a rangos rendezvény. Tizenhat kórus lépett fel, a Krisztus Király Kórus /Nagybánya/, a református dalárda /Bogdánd/, a Láncos templom vegyes kara /Szatmárnémeti/, a református dalárda /Koltó/, a Mons Medius vegyes kar /Felsőbánya/, Kis Szent Teréz templom kórusa /Szatmárnémeti/, a magyar baptista gyülekezet vegyes kara /Szatmárnémeti/, Sancta Trinitas vegyes kara /Nagybánya/, a református egyházközség vegyeskara /Nagybánya/, a Zárdatemplom vegyes kara, a Solemnis ortodox vegyes kar /Szatmárnémeti/, a Kalazanci Szent József templom vegyeskara /Nagykároly/, a Német Demokratikus Fórum vegyes kara /Szatmárnémeti/, a Hollósy Simon vegyes kórus /Máramarossziget/, a székesegyház kórusa /Szatmárnémeti/. /Vasárnap (Kolozsvár), márc. 8./
1998. július 4.
Hatvanéves lenne Szilágyi Domokos, akire jún. 26-27-én kétnapos ünnepséggel emlékeztek az EMKE, a Kölcsey Kör /Szatmárnémeti/ és a Szatmár megyei Művelődési Felügyelőség jóvoltából, mert annak vezetője, George Vulturescu, maga is költő. Szatmárnémetiben, a katolikus pasztorációs központban irodalmi tanácskozással kezdődött az emlékezés /Szilágyi Domokos Napok/. Az EMKE alelnöke, Muzsnay Árpád megnyitója után a Bécsből jött Szépfalusi István, az ottani Bornemissza Péter Társaság titkára vezette a tanácskozást. Előadást tartott többek között Kádár Ferenc nagykárolyi költő, Kereskényi Sándor, Csirák Csaba, a Szent-györgy Albert Társaság társelnöke, majd Illyés Kinga műsora következett, este megkoszorúzták Szilágyi Domokosnak a megyei kórház előtti parkban álló szobrát. Másnap Nagysomkúton, a költő szülőházában megnyitották a Szilágyi Domokos emlékszobát. Az emlékszoba további emlékeket vár mindenkitől. /Sike Lajos: Irodalomtörténeti pillanat Nagysomkúton. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 4-5., Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 27./
1998. augusztus 7.
Markó Béla Szatmárnémetiben közösségi fórumon találkozott a megye lakosaival. A fórumon ott volt többek között Riedl Rudolf, a megye prefektusa, Varga Attila, az RMDSZ Szatmár megyei elnöke, Ilyés Gyula, Szatmárnémeti alpolgármestere, Erdei Líviusz megyei főtanfelügyelő-helyettese, Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere. Markó Béla elmondta, hogy a jelenlegi román politikai elit gyermeteg, nem tekinthető minden esetben tárgyalóképes partnernek. Az RMDSZ kormányban való részvételével szólásszabadságát és külföldi mozgáslehetőségét is korlátozta. Nagykároly polgármestere a határátkelők ügyét hozta szóba, kitérve a forgalomtól elzárt Nagykároly-Mátészalka vasútvonalra is. A kettős állampolgárságról felesleges beszélni, mert magyar részről ezt nem kínálták fel. Markó Béla élesen bírálta azokat a pártvezetőket, akikkel egyszer már sikerült egyezségre jutni, de ezek álláspontjukat nem érvényesítik pártjukban. Ezzel a tanügyi megállapodásra utalt, melyet sorra megszegnek a koalíciós társak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./
1999. február 3.
A szatmárnémeti RMDSZ jan. 29-én tartott közgyűlésén Kabai István, a szatmárnémeti RMDSZ elnöke kijelentette: A tagság hangulata rossz, mint minden romániai magyaré, mint a legtöbb románé! Az okok ismertek: gazdasági csőd, politikai és társadalmi bizonytalanság, az újabb bányászjárás keltette félelem, a szélsőségek előretörése. A koalíciós egyeztetés nemcsak fent, hanem lent is rosszul működik, mert az RMDSZ-nek járó 23 igazgatói és igazgatóhelyettesi posztból mindössze 9-et sikerült elfoglalni. Az önkormányzatban a partnerek összevissza szavaznak, de számunkra fontos kérdésekben nem úgy, mint ahogy előzőleg ebben megegyeztek. Így eredményt jogaink érvényesítésében alig sikerült elérni. Szatmárnémeti bejáratánál ma sincs kétnyelvű tábla. (A krónikás nem érti, miért nem tanulnak a károlyiaktól, ott eleve román-magyar-német táblát javasoltak, és gond nélkül megvalósult. A három nyelvet nemcsak bizonyos tradíció, hanem az is indokolná, hogy egyre több német cég települ a városba!) Lesz viszont Hám János-szobor, méghozzá a régi főtéren, közvetlenül a római katolikus katedrális előtt! Csak hát erre Muzsnay Árpád volt megyei elnök azt mondhatja: ő négy szobrot akkor állított, amikor az RMDSZ ellenzékben volt. Kiverekedte, kiverekedték. S akkor most, amikor kormányban vagyunk, miért megy némely dolog még nehezebben? Az egyik felszólaló azt mondta: azért, mert a városi szervezetben kevés a dinamikus és kezdeményező egyéniség, aki, ha elindít valamit, végig is viszi. A kezdeményezés hiányával magyarázható, hogy a Szatmárnémetihez aránylag közel lévő Debrecen és Nyíregyháza mind ez ideig nem indított a városban kihelyezett egyetemi, főiskolai kart, jóllehet volna rá igény, hisz évente két osztályra való magyar fiatal megy innen anyaországi egyetemekre, s akik itthon maradnak, az aradi Goldis magánegyetem szatmári tagozatára járnak. Miért ne adhatnák inkább ezt a pénzt a Kossuth Lajos Egyetem ide helyezendő karának fenntartására, s ráadásul még anyanyelvükön is tanulnának! Sajnos, erre a felvetésre nem reagált az RMDSZ városi vezetése. Sok szó esett a közgyűlésen az ifjúságról, képviselői közül csak néhányan voltak jelen. Pécsi Ferenc parlamenti képviselő a civil szervezetek és alapítványok markánsabb jelenlétét, megmutatkozását szorgalmazta. Varga Attila megyei elnök többek között arról beszélt, hogy a szervezeti keretet erősíteni kell. Ám a legötletesebb hozzászólás kétségtelen az egyik "veterán" RMDSZ-esé, a Medve Sándoré volt, aki az új, immár országosan egységes tagsági könyvet felmutatva azt javasolta: legyen ajánlólevél az anyaországban! Amolyan nemzettagsági igazolvány, vízumjogossági igazolás, de ha kell, arra is alkalmas, hogy felmutatója kedvezményes jeggyel juthasson be például a Magyar Nemzeti Múzeumba!? Kíváncsiak lennénk, milyen visszajelzést kap egy ilyen javaslat az anyaországból? /"Az új RMDSZ-tagsági könyv legyen ajánlólevél az anyaországban!" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./
1999. március 9.
Kerekes Gábor sikeres nyomdaipari vállalkozó, néhány hete a Román Fejlesztési Ügynökség alelnöke. Ördögh I. Béla kérdéseire válaszolva felvázolta életútját. 1958-ban született Marosvásárhelyen, Kolozsváron szerzett mérnöki diplomát, közben megszerette a táncházat. Az egyetem elvégzése után Nagykárolyba helyezték. 1988-ban Németországba távozott. Amikor bejelentette szándékát, az Alsó-Zsilvögyébe, Turcenibe kellett mennie dolgoznia, ott megismerte a nyomort. Az emberek délben héjában főtt krumplit ettek. Németországban számítástechnikát tanult, az 1989-es változás után /1990-ben/ hazatért. Kolozsváron telepedett le, Bajor Andor kérésére kezdett a nyomdászattal foglalkozni. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./
1999. március 11.
A nagykárolyi magyar fiatalság lélekszáma apad. A születési és elhalálozási statisztika, a megnövekvő vegyes házasságok statisztikája szintén az apadást jelzi, mi a teendő, hangzott a kérdés. Tőkés László püspök szerint: "Tudomásul véve a szociális-és gazdasági körülményeket, azt ami van, a realitást, az elcsüggedés, belenyugvás, létbizonytalansági vergődés helyett változtatniuk kell magatartásukon, váljanak a társadalmi megújulást képező változások főerejévé." Az oktatási helyzet megoldása a tanügyi autonómia. A gazdasági nehézségek tapasztalhatók, a diszkrimináció létezik, a kivándorlás azonban nem jelenthet megoldást. "A megoldás: nagyobb türelemre, odaadásra, szívósságra, lelkesedésre van szükség, hogy az emberek sorsukon változtassanak." Hogyan látja az erdélyi magyarság jövőjét? - tette fel a kérdést Nagy Ágnes. "A legfontosabb a HIT. Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek. Ahol HIT volt, ott EREDMÉNY. Érdemes volna összeállítani a leltárát annak, hogy Erdélyben a hívő, cselekvő emberek mi mindent valósítottak meg." /Nagy Ágnes: Beszélgetés Tőkés Lászlóval, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./
1999. április 2.
Jún. 10-én Kaffka Margit születésnapján, Nagykárolyban szeretné leleplezni a Kaffka Margit Társaság az írónő mellszobrát. A szobrot Deák Ernő nagyváradi szobrászművész készíti. /Nagykároly. Kaffka Margit-szobrot állítanak. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 2./
1999. május 3.
Az 1992-es januári népszámlálás szerint a 26 363 összlakosságú Nagykárolyban a 40,93% román és 51,72% magyar anyanyelvű lakosból az áprilisban újságra előfizetők száma a következő: Szatmári Friss Újság 1070 példány, Romániai Magyar Szó 93, Gazeta de Nord-Vest 200, Informatia Zilei 150, Adevarul 70, Evenimentul Zilei 30. Az arányokat tekintve, fölösleges a kommentár. Igaz, hogy csak postai megrendelésekről van szó. Mert például a Nagykároly és Vidéke hetilap példányszáma 2000, ami a nagykárolyi olvasói igény kielégítését tekintve fölényesen lepipálja valamennyi más sajtóterméket. /Kétszer annyi. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./
1999. május 8.
Április 23-án tartotta Nagykárolyban, az RMDSZ-székház Kaffka Margit termében a Bíró Lajos Ökológiai Társaság nagykárolyi fiókszervezete Nagykároly és környéke ökológiai felmérésével kapcsolatos összejövetelét. A felmérésből kiderült, hogy elképesztő a városban felhalmozódott szemétmennyiség helyzetének megoldatlansága, a védettnek tekintett dendrológiai park, a Károlyi-kastélykert állapota. - A középiskolások számára szervezett Kitaibel Pál Nemzetközi Ökológiai Verseny március 20-án Sepsiszentgyörgyön megtartott országos döntőjében az egyik nagykárolyi tanuló jó eredményt ért el, ebben szerepe volt Benedek Zoltán /a Bíró Lajos Ökológiai Társaság elnöke/ segítségének. /Nagy Ágnes: Ökológiai felmérés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./
1999. május 11.
A nagykárolyi városi tanács és a Kaffka Margit Művelődési Társaság elhatározta Károlyi Sándor /1668. március 20. - 1743. szeptember 8./ szobrának felállítását, jelentette be Kovács Jenő polgármester. /Szobor Károlyi Sándornak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./
1999. május 14.
Ismeretes, hogy a kormányrendelettel 15 ingatlant juttat vissza a romániai magyar történelmi egyházaknak. A gyulafehérvári érsekség visszakapja azt a csíksomlyói iskolaépületet, amelyben jelenleg a járványkórház működik. El is készült már a részben használt épület átadási-átvételi protokollja. Gyulafehérváron a katolikus teológia visszakapja a Képzőművészek Szövetsége használta épületet; megvan hozzá a prefektúra beleegyezése. Déván visszakerül eredeti tulajdonosához a ferencrendiek kolostora; jelenleg árvaház működik benne ferencrendi szerzetesek irányításával. A szatmári katolikus püspökség két épületet kap vissza: Nagykárolyban a Szent László konviktust, amely jelenleg használatlan; valamint Szatmárnémetiben a római katolikus konviktust, jelenleg az Unio szaklíceuma működik benne nagyon kevés diákkal. A váradi római katolikus püspökség tulajdonába visszajut Nagyváradon a Szent József kórház használatlan épülete, valamint a misericordiánus kórház épülete, amelyet jelenleg a megyei egészségügyi igazgatósága használ. A temesvári római katolikus püspökség Temesváron visszakapja a katolikus líceum épületét, amelyet részben az egyetem Elektrotechnika Kara használ, valamint a Miasszonyunk kolostort, amelyben jelenleg javítóműhelyek vannak. A Királyhágó környéki református egyházkerület tulajdonába kerül újra a zilahi református művelődési ház, jelenleg a városi művelődési ház; valamint Barátkán a református egyház tanácsterme a helyi kórház használatából. Az erdélyi református püspökség visszakapja Kolozsváron a Farkas utcai Református Kollégium régi, megrongálódott, s csak részben használt épületét, valamint Marosvásárhelyen a református leánylíceum épültét; a marosvásárhelyi városi tanács gondoskodik az épületben működő jogi személyek elköltöztetéséről. Az unitárius egyház visszakapja Kolozsváron a püspöki székhelyt; az evangélikus egyház pedig Nagyváradon a parókia könyvtárának épületét. /Zsehránszky István: A 15 visszaadott ingatlan. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./
1999. május 24.
Máj. 23-án a nagykárolyi és szatmárnémeti evangélikus gyülekezetekben Mózes Árpád, az Erdélyi Evangélikus Egyházkerület püspöke tartott pünkösdi istentiszteletet. A püspök kifejtette, hogy az erdélyi lutheránus egyház szórványegyház. Köztudomású, hogy az erdélyi magyar evangélikusok előbb a szászokhoz, majd a magyarországi püspökséghez tartoztak. A Barcaságon kívül - ahol nagyobb tömbben élnek a hívek -, nagy a szórványosodás. . Ezért a lélekszám meghatározása is szinte lehetetlen. Tény az, hogy a három egyházmegye 44 anya- és 116 leányegyházközséget foglal magába, melyek közül három szlovák, egy pedig - Bukarestben - román gyülekezet (ez a világon az egyetlen román lutheránus egyházközség). Olyan nagy egyéniségeket adott a magyarságnak az evangélikus egyház, mint Apáczai, Bartalis, Reményik, Kossuth és Petőfi stb. Sepsiszentgyörgyön az evangélikusok nemrég új templomot építettek. A lelkészutánpótlással nincsenek gondok, sőt, lassan több lett a végzett lelkész, mint amennyi az egyházközségek száma. Június 15-16-án ismét összeül a zsinat, hogy új szervezeti szabályzatot alkosson. Erre nagy szükség van, mert a legutóbbi zsinatot 1948-ban tartották, és máig az ott elfogadott, politikai beütésektől sem mentes kánon van érvényben. /Fodor István: Ft. Mózes Árpád, evangélikus püspök: Szórványban élve, de lelkiekben gazdagon. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 24./
1999. május 26.
Nagykárolyban a Római Katolikus Líceum ősztől egy osztállyal bővül. A tanintézmény 1993-ban indult be, akkor kapott helyet a Iuliu Maniu Iskolaközpontban, a volt vármegyeháza épületében, ahol annak idején Kölcsey Ferenc vármegyei főjegyzőként dolgozott. Ez év áprilisában megkapta a jóváhagyást a szatmári tanfelügyelőségtől a Kalazanczi Szent József Líceum név felvételére. Egyébként a név latinosított változatát kérték, hogy ez senkit se zavarjon: Josephus Calazantius. A felvételin hittani ismeretekből is kell vizsgázni, természetesen vallási hovatartozás szerint. Visnyai Csaba zenetanár, igazgató szerint a többi nagykárolyi középiskolában nem fordítanak megfelelő figyelmet a nevelésre, előnyben részesítve az oktatást. /Egy osztállyal bővül...= Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./
1999. május 28.
Nagykároly központi parkjában június 13-án avatják Kaffka Margit írónő bronzból öntött mellszobrát, Deák Árpád fiatal szobrász alkotását. Ugyancsak ő készítette a téren álló Károli Gáspár-szobrot is. A parkban áll Petőfi Sándor és Szendrey Júlia 1846. szeptember 8-i nagykárolyi találkozásának emlékére állított Petőfi szobor. A Kaffka Margit Művelődési Társaság tervbe vette, hogy a piarista gimnáziumba járt Ady Endrének is szobrot állítanak, akár csak a kisdiákként vele egy szobában lakó Pop Aurel festőművésznek. Ezek, s a volt vármegyeháza épületében egykor főjegyzőként dolgozó Kölcsey Ferenc szobra irodalmi-művészeti parkká avatják Nagykároly szívét. /Irodalmi-művészeti park épül Károlyban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./
